Az aukciók is az internetre költöztek

Az aukció szót hallva a többségnek alighanem az villan be, amint előkelő emberek épp egy híres festményre licitálnak. Pedig az ipari árverések – ma már döntően online – világa is legalább ennyire nyüzsgő, és szintén bővelkedik az érdekesebbnél érdekesebb tételekben. A 2005-ben alapított Intergavel Aukciószervező Kft.-nél például többek közt filmdíszletek, egy tűzoltóautó vagy épp a miskolci villamosok is kalapács alá kerültek már. A hazai iparban még kissé gyerekcipőben járó környezettudatosság terén is fontos szerepet vállaló cég ügyvezetője, Kocsis Csaba az Ökotudat portálnak nyilatkozott. 

Az üzleti életben meglehetősen ritka, hogy minden szereplő jól jár, ám ha létezik igazi „win-win helyzet”, akkor az online ipari aukciók világa mindenképpen az. Az eladó tekintélyes összeghez juthat feleslegessé vált, amúgy csak az értékes helyet foglaló eszközei után, a vevő pedig jutányos áron tehet szert ritka, kipróbált, de jó állapotú berendezésekre. A nyertesek körét ráadásul kibővíthetjük a portálunk számára legfontosabbal: a környezettel. Hiszen a bolygó megóvásának érdekében is az a legjobb, ha a szóban forgó gépeket a lehető legtovább használják, minél később válik belőlük hulladék és soká kell helyettük újat legyártatni. Kocsis Csabának erről máris eszébe jut egy friss példa: 

– Nemrég az egyik magyarországi autógyárnál jártunk, ahol hulladékként tárolták azokat a fémgöngyölegeket, amelyekben a különböző alkatrészeket szállították ide külföldről. Szó szerint ki voltak dobálva az üzem mögé a gazba. Úgy gondoltuk, hogy más cégeknek talán szükségük lehet ilyesmire, és igazunk is lett: megvették, és ahelyett, hogy a szemétben végezték volna, már újra rendeltetésszerűen használják őket.

–  Mennyire tipikus ez a történet a hazai iparban?

– Gyakran előfordul, hogy mikor egy vállalat megújítja a gépparkját, a régi berendezések „elfekvőbe” kerülnek a raktárba. Csak a helyet foglalják, és többnyire nincs apparátus arra, hogy kitalálják, mit lehetne még kezdeni velük. Ekkor két lehetőség van. Vagy hulladék lesz belőlük, amihez sokszor nincs szívük a cégeknek, mert tudják, hogy egyébként még jól működő eszközökről van szó. Arról nem beszélve, hogy egy hatalmas gépet nem is lehet, nem is szabad csak úgy kidobni a kukába. A másik opció, hogy megpróbálják értékesíteni azokat. Ennek sokféle módja van, de egyre többen látják be, hogy mind közül a legelőnyösebb az online aukció lehet.

– Miért?

– Hosszasan sorolhatnám az érveket a gyorsaságtól kezdve az átláthatóságon át a kényelmi szempontokig, de a legfontosabb talán mégiscsak az, hogy itt nincs közbeiktatva egy kereskedő, akinek az a lételeme, hogy az eladási árat lefelé nyomja. Mi magas bevételt akarunk kiharcolni a megbízóinknak, hiszen jutalékos rendszer lévén mi is ebben vagyunk érdekeltek.   

– Ez tehát az eladói oldal. Mi a helyzet a vevőkkel? Nekik miért éri meg szétnézni az Önök oldalán?

¬– Azért, mert ezeken az aukciókon számos olyan eszközt szerezhetnek be, amit máshol nem, vagy csak nagyon nehézkesen. Ami pedig az árakat illeti, még ha egy kis licitharc után feljebb is kúsznak, akkor is jutányosnak mondhatók. Főleg, hogy ezekért az összegekért a vevők biztosak lehetnek abban, hogy jó minőséget kapnak. 

– Erre mi a garancia?

– Többek közt az, hogy főként nyugat-európai gyökerű multinacionális vállalatokkal működünk együtt, ahol nagyon ügyelnek a technikai előírásokra, a karbantartásra, és ez igaz a magyarországi részlegeikre is. Ha félévente kötelező a felülvizsgálat, akkor megcsinálják, ha pedig egy alkatrész meghibásodik, azonnal kicserélik, nem mondják azt, hogy: „jó lesz az még így is!” Az egyik nagy kereskedelmi üzletlánccal kapcsolatban például tudjuk, hogy amikor egy eszköz 10 éve van használatban, lecserélik. Nem azért, mert már nem működik jól, egyszerűen ez a policy.  Ezért is vásárolnak tőlük szívesen, mert tudják, hogy jó terméket kapnak a pénzükért. 

– Hogyan néz ki egy ipari aukció folyamata a kezdetektől az „utolsó kézfogásig”?

– Azoknak, akikkel hosszú távú partneri szerződésünk van, azaz mindig mi adjuk el az éppen feleslegessé vált tárgyaikat, elég csak megüzenniük, hogy ismét lenne mit értékesíteni. Ezután odamegyünk, felmérjük, katalogizáljuk, majd beárazzuk az eszközöket. Ha ezt a megbízó elfogadja, és az időfeltételekben is megegyezünk, akkor megszervezzük és lebonyolítjuk az online aukciót, amelynek hírét igyekszünk a lehető legtöbbekhez eljuttatni. Nemzetközi partnereinknek hála ez világszerte akár több millió potenciális vevőt is jelenthet. Amikor lezárul a licit, jön még többek közt a vételár begyűjtése, a tételes elszámolás, és ha kell, még a szállításban is segítünk. Az egész nagyjából két hónap alatt lezajlik.  

– A fentiek közül egy laikus számára talán a beárazás tűnik a legnagyobb kihívásnak.

– Valóban nem könnyű feladat, nem véletlen, hogy az értékbecslésben a szakértői csapatunkat olykor külföldi szakértők is segítik. Fontos tudni, hogy miután meghatároztuk a várható piaci értéket, a licitet ennél kisebb összegről indítjuk. Például egy 100 eurósra becsült tételt 65-70 euróért hirdetünk meg, hogy nagy eséllyel legyen rá érdeklődés. 

– Gyakran előfordul, hogy a licit végül fölülmúlja az eredetileg kigondolt árat?

– Igen, meglepően sokszor. Ennek biztosan van egy pszichológiai magyarázata is, hogy amikor valaki már sokszor licitált egy tételre, de mindig ráígér valaki, akkor bekapcsol nála a „most már csak azért is megveszem” érzés. Szóval még egy ilyen, látszólag „szürke” területnél, mint az ipari eszközök is jelentkezhet valamiféle szenvedély. 

– Azt, hogy néha meglehetősen színes is tud lenni ez a világ, az évek során értékesített tételek listája is bizonyítja. Önt minek az eladása lepte meg leginkább?

– Jól meg kell fontolni, mert volt itt a Sorstalanság című film díszleteitől kezdve a Rába motorgyár komplett gépparkján át a miskolci villamosokig szinte minden. Ha mégis egyet kellene kiemelni, akkor az egyik volt dombóvári nyomda „ősrégi”, mechanikus gépeit említeném. Emlékszem, az osztrák partnerünk képviselője azt mondta rájuk, már csak múzeumba valók, és nekem is voltak kétségeim a sikert illetően. Az még egy manapság már kuriózumszámba menő élő aukció volt, amibe az interneten át is be lehetett kapcsolódni. A helyszínen is elég jelentős volt az érdeklődés, de végül simán lenyomták őket online licitálók, méghozzá Uruguayból és Bolíviából. Azt hiszem az, hogy Dél-Amerikába is elért a dolog híre, elég jól bizonyítja a marketingtevékenységünk hatékonyságát.   

– Akkor hamarosan retteghetnek a világ elsőszámú aukciós házai?

– Ez azért túlzás, de az tény, hogy szeretnénk egy vezető regionális aukciós ház szerepére törni. Már van is néhány együttműködésünk multinacionális cégek leányvállalataival a környező országokban, és úgy látjuk, ez lehet a jó irány. És nemcsak nekünk vagy a vevőinknek, hanem – visszakanyarodva a beszélgetés elejére – a környezet számára is. Nyugaton egyelőre jóval erősebb a zöld szemlélet, ott természetes, hogy a multik lecserélt eszközei az enyészet helyett a kis- és középvállalkozásoké lesznek. Sokunk érdekében jó lenne idehaza is egyre több ilyen példát látni. Ebbe az újrahasznosítási filozófiába pedig jól illeszkedik a mi tevékenységünk. 

Forrás: Ökotudat