Sikeresebbnek bizonyult ugyanakkor az árfigyelő rendszer bevezetése, mert az erősítette a vállalatok közötti versenyt, ezzel érdemben segítette az élelmiszer-infláció enyhítését, állapították meg az MNB munkatársai. Az árstop kudarcát szerintük az okozta, hogy az árstopos élelmiszereken elszenvedett veszteségeiket a vállalatok más termékek áremelésével kompenzálták.
A valóságban persze más termékek áremelkedéséhez organikusan is hozzájárult az árstop. Például az, hogy a 2,8 százalékos tej árát rögzítette a kormány, az a sajtok árának emelkedését okozta, mert a lakosság inkább a közepes zsírtartalmú tejet vásárolta a sovány tej helyett, így több tejzsírt fogyasztott tej formájában, ez a kieső mennyiség pedig drágította a sajtok árát, amelyek javarészt tejzsírból állnak.
Inflációnövelő hatása volt még a jegybank szerint a kiskereskedelemre kivetett különadónak is. Szintén gerjesztette az inflációt a forintárfolyam esése, mert annak hatását az MNB tanulmánya szerint a Covid-járványt követő keresletnövekedés időszakában „könnyebben tudták érvényesíteni” a vállalatok. Végül megfigyelték azt a közgazdaságtani alapösszefüggést is, hogy az emelkedő árak miatt visszaeső fogyasztás végső soron csökkentette az inflációt.
A Telex hozzáfűzte, ezek a kritikus megjegyzések a 35 oldalas tanulmány 28. oldalán kezdődnek, az előtt még „profitvezérelt inflációról” írtak a jegybanki elemzők, akármit is jelentsen ez a kifejezés. Mindazonáltal a tanulmány korábbi fejezeteibe is kerültek kritikus megállapítások. Például az, hogy a hazai élelmiszerárak „érzékenyebben reagálnak a nemzetközi költségsokkokra”, mint a térség vagy az Európai Unió többi országa. Ennek okait aztán nem tárták fel, csak megfigyelték, hogy ez történelmileg is így volt, és az ipari termelésre is jellemző – lényegében abból fakad, hogy a magyar kicsi, nyitott gazdaság, mely termelésében nagyban hagyatkozik importált javakra.
Az Európában rekordszintű magyar infláció egyik okaként „a nemzetközi viszonylatban magas vállalati energiaárakat” is felemlegették, melyekben persze szerepe van annak, hogy a szolgáltatók a lakosságnak csak államilag szabályozott, az energiaválság idején kifejezetten nyomott áron adhatták az energiát, így a veszteségeiket a vállalati energiaárakon tudták behozni.
A jegybank adatai szerint egyébként a kenyér, a tejtermékek, az olajok és zsírok, a zöldség és gyümölcs, illetve a bővebben ki nem fejtett „egyéb élelmiszerek” ára haladja meg az európai átlagot – amitől csak a hal és a hús ára, illetve az e tekintetben szintén nehezen értelmezhető „élelmiszerek” ára maradt csak el. Összességében 2021 júniusától 2023 decemberéig 56,3 százalékkal emelkedtek az élelmiszerárak Magyarországon, messze meghaladva minden más EU-tagállamét. Az uniós átlag 23,4 százalékos emelkedés volt ugyanebben az időszakban, Kelet-Közép-Európa országaiban pedig 36,4 százalék. Ezért is lehet, hogy a térség országaihoz mérten Magyarországon az élelmiszerárak emelkedése miatt volt magasabb az infláció.
Forrás: Telex/MNB
Illusztráció: Flickr
